A buszon beültem Tomi mellé, csak sajnos előre, mert nekik még valamit meg kellett beszélniük a szervezőkkel a mai programról. Bevallom kicsit hallgatóztam és elvileg lesz vizes póló verseny, meg ki a legfestékesebb ( ?! ) verseny. Mindössze ennyit tudtam kivenni belőle a nagy hangzavar miatt, ami a buszban keletkezett. A második az mondjuk elég érdekesen hangzik mit ne mondjak... Kíváncsi leszek pontosan mit is kell majd csinálni.
- Na, Léna, végre szabadultam. Mesélj valamit magadról.
- Ööö, mit mondjak? Mire vagy kíváncsi?
- Hát, mondjuk, hogy honnan jöttél, miket szeretsz csinálni meg ilyesmik. - töprengett - Aztán majd én is mesélek. - húzta félmosolyra a száját, ami mit ne mondjak elég jól állt neki.
- Oké. Egy eldugott kis falucskából jöttem, az iskola miatt költöztünk ide Pestre, tehát a környék még új nekem. Kikapcsolódásképpen otthon mindig bicikliztem, mert az engem megnyugtat. És van egy idegesítő bátyám, Erik.
- Képzeld én is szeretek biciklizni. - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Ja és egyébként a fotózás miatt vettek fel, de szeretek rajzolni és gitározni is. - tereltem a szót, vélhetőleg feltűnően, mert felnevetett - Te mi miatt kerültél be? - kerülgettem tovább az előbbi helyzetet.
- Én is fotózás. És minden évben szokott lenni olyan óra, amikor az egyel idősebbek tanítják a fiatalabbakat az adott szakra. Lesz közös óránk - kacsintott - Majd megkérem, hogy hadd tanítsalak téged!
- Köszi, nem szükséges. - ismét felnevetett. Jó tudni, hogy ilyen humoros vagyok.
- Alakul az majd még. - most fogalmam sincs, hogy ezzel mire célzott, de azért halvány sejtésem van róla. És nem nagyon örülök neki.
Nemsokára meg is érkeztünk a tábor helyszínére. A környék csodaszép volt, csak az idővel volt gondom. A hőmére szinte súrolta a 35 fokot, konkrétan meg lehetett főni. Mindenki nyüzsgött a buszok körül a csomagja után kutatva. Mivel nekem ( úgy gondolom ) van egy kis eszem, megvártam míg a többiek végeznek. Volna. Megvártam volna. Tomi jött oda hozzám két bőrönddel. Odahozta az enyémet is.
- Köszi. - pillantottam a bőröndökre - Megoldottam volna.
- Inkább örülj neki. Na gyere, mert lemaradunk a többiektől. Most fogják mondani a szobabeosztást. Az étkezőben van a megbeszélés.
Bebattyogtunk az étkezőbe. Átlagosan nézett ki. Sok - sok asztal, sok -sok székkel, mint a menzán. Elhelyezkedtünk és el is kezdődött...
- Na, figyeljen mindenki - kezdte egy magas, szőke lány - Most el fogom mondani a szobabeosztásokat, de előtte még elmondok pár fontos dolgot. - és kezdődött a véget nem érő rész - Szóval, üdvözlök mindenkit a 2014-es gólyatáborban, remélem jól fogjátok magatokat érezni! Pár fontos tudnivaló. Lesz egy úgynevezett hívóhang, amit ha hallotok azonnal ide kell jönnötök az étkezőbe. Ezt most bemutatjuk nektek. - és elindították a létező legborzalmasabb zenét... a gangnam style-t.
Azt hiszem a végére elegem lesz belőle. Mint mindenkinek. - Ilyenkor lehet, hogy vetélkedőre hívunk titeket, de lehet, hogy ebédelni. Tehát figyeljetek! - a további mondandóját nem írnám le, mert borzasztóan unalmasra sikeredett. Nem akarlak titeket halálra untatni. Így is elég, hogy kb. 100 gyerek szenved miatta. Mindenféle olyan dolgot lehetett hallani, hogy ne csináld ezt, meg ne csináld azt, figyeljetek erre, bla, bla, bla. Aztán végre elmondta, mit fogunk ma még csinálni. - Mivel nagyon jó ma az időjárás, úgy döntöttük megtartjuk a vizes póló versenyt és a legfestékesebb versenyt. Többre már nem hinném, hogy lesz időnk, ha mégis mondom mi lesz.
Csapatok szerint szétszedtek minket és egyszerre két csapat versenyzett. Minden csapat kapott 10 vödör vizet és két percnyi időnk volt a feladatra. A lényeg az volt, hogy aki a legvizesebb volt az adott csapatból az szállt majd harcba a többi csapat nyertese ellen. Tehát először mindenki egymás ellen volt. A mi csapatunkból én kerültem ki győztesként. Tomnak köszönhetően... Mivel elárultam, neki, hogy utálom az ilyesfajta játékokat ( kár volt, most már tudom ), direkt rám löttyintett egy egész vödör vizet. Plusz még párat. Igen, elvette a többiektől is..
Minden csapatból kiválasztották a nyertest. Most 8 ember kapott összesen 10 vödröt. El kellett venni egymás elől.. Aminek én persze nem nagyon örültem. Így hát úgy döntöttem csak állok nyugodtan, nem akartam másokat lökdösni, csak azért, hogy ÉN vizes legyek. Még mit nem! A lila csapat nyert. Engem pedig megbüntettek, amiért nem csináltam normálisan a feladatot. Na kösz szépen. Szóval az volt a büntetésem, hogy odamentünk a parthoz ( csak én fürdőruhában ) és beledobtak... a jéghideg vízbe, mert addigra már esteledett és amiatt hűlt ki. Na kösz mindenkinek, mintha nem lettem volna így is elég vizes. De fátylat rá, gondoljunk a jóra! Jöhet a festékes verseny! Jipíí! De komolyan, azt már tényleg várom. Kíváncsi vagyok rá és közel áll hozzám a rajzolás meg a festés és hát azért van benne festék. Majd meglátjuk tényleg örülni fogok e neki.
- Figyelem vízi csirkék! - hangzott a nem túl kedves megilletés az előző feladat miatt - Most következik a ki lesz a legfestékesebb verseny! - kezdte, közben félrepillantottam és megláttam egy óriási gyerekmedencét.. kezdtem rosszat sejteni - Látjátok ott azt a medencét?
- Igen? - hallatszott a tömeg válasza.
- Remek! Ugyanis a feladat az, hogy ismét két csapat lesz együtt. Mint az előbb. És bele kell vetnetek magatokat a medencébe, amit megtöltöttünk festékkel. Hemperegjetek, forogjatok, dagonyázzatok kedvetekre, mint a malacok. - és erre gúnyos nevetés hallatszott halkan, a szervezőcsoport felől - Szintén két perc áll rendelkezésetekre! A kék és a fehér csapat kezd. Fáradjatok a medence köré és amikor azt mondom start indulhat!
Mindenki odasereglett a medence köré. Mi pedig a rajtra vártunk. És akkor hallatszott a sípszó és a start felkiáltás. Mindenki próbált belefetrengeni, hogy ő nyerjen, de persze nem volt annyi hely. Én ( mint általában ) nem fértem hozzá, mert túl lassan reagáltam a startra így nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Aztán felelevenítve előbbi büntetésemet odafurakodtam és sikerült elfeküdnöm a medencében. És akkor megszólalt a síp, ami azt jelentette: lejárt az idő. A végér még a hajam ( de komolyan !! ) is festékes lett! De ahogy körülnéztem megnyugodtam. Voltak, akik nálam sokkal rosszabbul néztek ki. Nem is kevesen. Kihirdették a nyerteseket és jöhettek a következők. Amikor láttam őket, csak akkor döbbentem rá, mekkora káosz van a medence környékén. Mindenki lökdöste egymást, hogy odaférjen. Valaki még ki is esett a medencéből. Volt, aki a végére úgy nézet ki, hogy.... hogy alig látszott az eredeti bőrszíne !!! És most nem viccelek! Kicsit, na jó, túlságosan is komolyan vették a dolgot. De hát az ő bajuk, hogy hogyan mossák le magukról. És hogy a hajamból hogyan mosom ki? Hát.. még az is lehet ki se jön.
Mikor mindenki végzett elmehettünk tusolni. Én szerencsére még előbb kisurrantam Tommal ( ne mondjatok semmit ! ) így kényelmesen végeztem, mire ők odaértek. És ! Sikerült kimosnom a hajamból is! Mekkora király vagyok már! Ja és a félreértések elkerülése miatt azt hozzátenném, nem együtt zuhanyoztunk, csak elkísért! Utána még volt egy óra szabadidőnk. Miután kiosztották a szobabeosztást. Szerettem volna megismerkedni a lányokkal, akikkel egy házikóba kerültem, de Tom lerázhatatlan volt. Végül azért hagyta hogy kicsit beszélgessek velük. Egész jó fejek a lányok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése