Tegnap olyan éjfél környékén aludhattunk el a lányokkal, mert kicsit elbeszélgettünk. Ma pedig.... hát 4-kor keltünk. Vagyis keltettek. Igen, jó kis reggeli szívatás. Úgy tűnik ez végig ilyen lesz. Sajnos. Na mindegy. Szóval pontban 4 órakor valami harangozás félét hallottunk, de olyan hangosan, hogy egyből kipattant mindenki az ágyból. Ez lesz ugyanis a "hívózene". Mindenki kikászálódott az ágyból és siettünk is az étkező fele. Átöltözni nem volt időnk, de meg is bántuk. Mindenki fel volt öltözve normális ruhába, kivéve én is a szobatársaim. Hát miért is ne kaptunk volna büntetést?? Remek, nagyon örültünk, neki így hajnalok hajnalán. Egyébként én nem voltam fáradt, megszoktam már, hogy keveset alszom. A büntetés az volt, hogy át kellett öltöznünk fürdőruhába ( kicsit..nagyon is hűvös volt még 4 órakor ) és a többiek sorba állhattak, hogy MINKET megdobhassanak vízi bombával. Pompás. Tényleg örültem is neki, mert előhozott belőlem egy régi, kellemes emléket. Tavaly nyáron a régi osztálytársaimmal voltunk táborozni a Balatonnál és fantasztikus idő volt. Nem is csoda, hogy ment a vízi pisztolyozás, vízi bombázás ezerrel. A fiúk szívatták a lányokat, ami miatt a legtöbben sikongattak. Én örültem neki ( visszagondolva ), mert az élmény örökre meg fog maradni, annyira jól éreztük magunkat! Visszatérve a büntetésre. 20 percig ott kellett állnunk és utána mehettünk mi is reggelizni. Croissant és egy kis kakaó volt. Meglepően finom.
A mai program egy kis túrázás volt, hogy kellőképpen kifárasszanak ( ha ez még nem történt volna meg.. ). Ketté osztották a tábort. Mi voltunk az első turnus, így összekészülődtünk, bepakoltunk egy kis innivalót meg kekszeket é már indultunk is.
- Egyébként, Léna, te sportolsz valamit? - érdeklődött Tom.
- Nem. A fotózás, meg a többi hobbim elveszi az időm nagy részét.
- Szuper! Képzeld, én teniszezek. Mi lenne, ha egyszer lejönnél velem a pályára és kipróbálnád?
- Hát.. Nem is tudom. - tulajdonképpen igen is tudtam, semmi kedvem nem volt menni, még több időt tölteni vele.
- Na, tök jó lesz! - erősködött.
- Jó, majd talán kipróbálom.
Nemsokára megálltunk egy kicsit pihenni, mikor már mindenki kezdett kitikkadni. Kihasználtam az alkalmat és odamentem a lányokhoz, hogy végre megismerkedhessek velük.
- Sziasztok, Léna vagyok. Még nem volt alkalmunk megismerkedni egymással. Titeket hogy hívnak?
- Laura vagyok. És a c osztályba fogok menni. - mosolygott.
- Én Eszti vagyok, leendő a-s.
- Én pedig Regi, b osztályos.
- Okés, próbálom memorizálni a neveteket. Eleinte még nem biztos, hogy menni fog, mert nem vagyok jó ebben. - nevettem - Egyébként én is b-s leszek. Téged mi miatt vettek fel Regi? - indulnunk kellet, úgyhogy út közben folytattuk a beszélgetést Regivel.
- A rajzolás miatt. Imádok rajzolni, ezért nagyon örülök, hogy bekerültem az osztályba.
- Mutatsz majd pár rajzot? Én is szoktam rajzolgatni, de nem hinném, hogy annyira jól megy, mint neked. Engem a fotózás miatt vettek fel.
- Persze, szívesen. És te Pesten laksz? Vagy koleszos leszel?
- Most költöztünk ide. Nem leszek koleszos.
- Értem. Én sem. - mosolygott rám.
Még vagy egy órát gyalogoltunk és visszaérkeztünk a tábor helyszínére. Leváltottuk a többieket. Az ebédlőben.. Először megettük a kaját ( rántott hú, rizs - nyami ), majd lementünk a strandra. Ott volt egy pár feladat, majd 2 óra szabad program. Éljen!!
- Sziasztok lányok, van kedvetek kakasviadalozni? - jött oda Bence, Dávid és Ricsi.
- Én szívesen megyek. - mondtam, majd félrepillantottam a lányokra. Ők is igent mondtak és megindultunk a víz felé.
- Na ki akar kezdeni? - érdeklődött Ricsi - Léna jössz a nyakamba?
- Ömm, persze. - igazából szívesen választottam volna Dávidot, vagy esetleg Bencét, de mindegy.
Regi ment Bence nyakába, és ezzel elkezdődött a harc. Húzkodtuk egymást rendesen, egy tíz percig biztos elvoltunk, mikor végre sikerült kibillentenem Regit az egyensúlyából és a vízbe zuhant. Nyertünk!! Lejátszottunk még pár menetet, majd mikor kifáradtunk elmentünk a közeli büfébe jégkrémet venni. A fiúk olyan rendesek voltak, hogy meghívtak minket. Visszamentünk a cuccainkhoz kezünkben a vásárolt darabbal, leültünk és beszélgettünk. Nemsokára vissza kellett menni a táborba, így vége szakadt a diskurzusnak. Megvacsoráztunk, és vége is volt a mai napnak. El kellett kezdeni a tusolás, meg a hasonló dolgokat... Éppen indultam a tusoló fele, amikor belebotlottam Dávidba.
- Ó, szia Léna! Merre tartasz?
- A tusoló fele. Remélem még nincs ott senki. És te?
- Én is. Pedig tuti van már sor. Csak 4 tusoló van.
- Ne is mond. - közben odaértünk - Jesszus, elég nagy a sor. Vagy húszan állnak ott. Azt hiszem, majd visszajövök később.
- Várj, veled megyek! Ha nem gond... Nálunk is elég nagy.
- Nem, persze.
- Te melyik osztályba mész?
- B. A fotózás miatt vettek fel, de rajzolni is szeretek. Te?
- Szintén. B és fotózás. - mosolygott - Hogy tetszik a tábor? Párszor már megszívattak. - nevetett ki engem.
- Hát igen. Azon kívül jó, szereztem barátokat. A szívatást viszont nem kedvelem.
- Azt meghiszem. Talán, ha nyugodtabb lennél és jobban figyelnél a szabályokra, akkor nem kerülnél bajba.
- Bocs, de az nem az erősségem. És tudod azt csinálok, amit akarok.
- Jó, nyugi, csak vicceltem. Én sem vagyok az a csöndes srác.
- Hát eddig még nem nagyon tűntél ki a tömegből. - cukkoltam.
- Akkor majd csak figyelj! - kacsintott, azzal hirtelen felállt és elment. Pár perc múlva vissza is jött.
- Mégis mit csináltál? - értetlenkedtem.
- Nemsokára megtudod.
Hirtelen ordibálásra lettünk figyelmesek. A faházak felől jött a hang. Oda is hívtak mindenkit a gyülekezőhelyre.
- Ki volt az az idióta, aki tönkretette négyünk mobiljait? Be se kapcsolnak! - értetlenkedett az egyik szervező.
- Léna és mellette. Ne nevessetek! Azt hiszem ti voltatok! Fáradjatok ki! - utasított Tom.
- De én nem csináltam semmit. - szabadkoztam.
- Nincs kifogás! Úgy látom jöhet egy újabb bünti. Aki 7-et összegyűjt, ugye tudjátok, haza küldjük? Léna, neked pedig ez a harmadik.
- Tudom, de most tényleg nem csináltam semmit. Az egész Dávid műve. - pillantottam rá, könyörgőre véve, hátha megsajnál.
- Igen, Lénának ehhez semmi köze. Tényleg én csináltam. De meg tudom javítani.
- Hm. Léna, ezt most megúsztad. Dávid, te pedig most rögtön tedd jóvá. És mehetsz. - utasítgatott Tom. Eléggé lesajnáló pillantást vetett rám...Pedig nemrég még tök jól elbeszélgettünk.
A balhé után már tényleg takarodó volt, mindenki ment a faházakba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése