Augusztus 24. csütörtök 1/2

Reggel szinte kipattantam az ágyból izgatottságomban, hogy kezdődik a tábor. Igen... Az órám 5:00-t mutatott. De nem volt kedvem visszaaludni, mert egyrészt nem is tudtam volna, annyira koncentráltam a közelgő eseményre, másrészt időbe telik míg összekészülődök lány létemre. Így komótosan leballagtam a konyhába, és meglepetésemre ott találtam aput is.
- Hát te? - érdeklődtem kedvesen.
- Valamiért nem nagyon tudtam aludni.. egész éjszaka. Tehát egész éjjel itt dekkoltam a nappaliban.
- Ó, értem. Hát én se nagyon tudtam. Kicsit izgulok a tábor miatt. - Hát erre apu nem mondott semmit. Tudni kell róla, hogy nem az az együtt érző típus, ráadásul ilyenkor mindig leblokkol, hogy mit mondjon. - Ömm, nem azért, de ilyenkor anyu meg szokott nyugtatni, hogy minden rendben lesz. - adtam tudtára a tényt.
- Bocs, de tudod, hogy ez nem az erősségem.
Még kicsit elcsevegtünk apuval, aztán mentem vissza a szobámba készülődni, hogy még véletlenül se késsem le a Balatonra induló buszt. Mert az szörnyű lenne számomra. Kimaradni egy ilyen élményből.. Nem is tudom milyen lehet annak, aki nem tud eljönni. Mindegy, annak is biztos jó lehet, hisz lehet, hogy egy nyaralás miatt nem tud eljönni.
~
~
~
Elindultunk a suli fele anyuval, mert onnan indul a busz. Az út mindössze 5 perces volt, nekem pedig kavarogtak a fejemben a gondolataim. Végig azon járt az agyam, hogy nehogy én legyek a kiközösített. A régi sulimban is szinte mindenki megutált év végére egy rossz pletyka miatt, amit Evelin terjesztett rólam. De most, most szerencsére nem lesz itt, és legalább emiatt nem kellett aggódnom. Nem fognak miatta elítélni, és remélem senki nem lesz ellenségem... Nemsokára meg is érkeztünk a sulihoz. Egy kedves srác fogadott minket, aki körülbelül 10.-esnek nézhetett ki.
- Jó napot, szia! Gondolom a gólyatábor miatt jöttek, a bőröndből ítélve. Megmutatom merre kell menni. - mosolygott.
- Köszönjük fiatalember, ez igazán kedves öntől! - mosolygott anyu is, amire én csak egy amolyan "menj már el, innentől meg leszek egyedül is, köszi" pillantást vetettem. Szerencsére megértette és rögtön reagált is rá. - Most itt hagylak kicsim, nekem már mennem kéne. Viszlát! - köszönt el és a kicsim rész kicsit kellemetlenül érintett a srác előtt, aki amúgy irtó helyesen nézett ki.
- Na, akkor gyere. Egyébként, hogy hívnak? - érdeklődött kedvesen.
- Léna vagyok. Te pedig...
- Tomi - húzta félmosolyra a száját, amiért odavoltam. ♥ - Izgulsz már?
- El sem tudod képzelni. -nevettem.
- Nyugi, anno én is nagyon izgultam. Nem lesz semmi gond, buli lesz az egész. Leginkább idősebb diákok lesznek segítőként és táborvezetőként, tanár alig. Ez is egy pozitívum benne. Köztük én is megyek. - Ha a többi segítő is ilyen helyes, mint ő akkor tuti elleszek :)
Közben megérkeztünk a tornaterembe, ahol a gyülekező volt. Odabattyogtunk az asztalok fele. Osztályok szerint kellett sorba állni, így én a 9.b osztályt céloztam meg. Az a osztály az írói, a b a fotós és rajz, a c pedig a zenei tehetségek osztálya.
- Na mi van Tomi, felszedtél egy gólyát? - humoroskodott Tomi egyik haverja ( időközben kiderült, Patrik ), ami miatt egy kicsit elvörösödtem.
- Nem, csak segítettem neki idetalálni. Melyik osztályba mész? - fordult felém?
- 9.b
- Oké, akkor hozok neked onnan egy karkötőt - és el is ment, ott hagyva "kedves" barátjával Patrikkal.
- Hogy hívnak gólyuci? - vigyorgott.
- Léna vagyok.
- Na, tessék. A kék csapatban leszel.
- Köszi. Mi alapján lettünk beosztva?
- Össze-vissza az ismerkedés miatt.  A lényeg csak az volt, hogy minden csoportban legyen legalább egy zenész, rajz, fotós és írói tehetség. 15 fős csapatokban lesztek és mindegyik csoportnak lesz egy vezetője. Pont én leszek a kékekkel.
- Értem. Legalább lesz egy ismerős.
- Nem ismersz senkit?
- Sajnos nem. Most költöztünk ide a suli miatt, a barátaim mind a kis falucskában maradtak, ahonnan jöttem.
- Ja. De az se baj, össze fogsz haverkodni sok mindenkivel, higgy nekem! Buli lesz. Lassan viszont indulnak a buszok, úgyhogy indulás.